| 2003 - Athéni emberünk |
|
Kezdjük ezúttal a „hivatalos” ügyekkel. Mûködésének egy évtizede alatt nemcsak a versenyzõk jöttek-mentek, cserélõdtek a TVK Mali Triatlon Klubban, hanem néha az edzõk, segítõk is. Ebben az évben azonban végleg összeáll az a gárda – legalábbis ez az elnök, Márkus doktor reménye - amely hosszú ideig képes lesz hatékonyan együttmûködni. A Lehmann iránti töretlen bizalma jegyében vezetõedzõvé nevezi ki a rengeteg versenyrutint szerzett, a Testnevelési Egyetem edzõképzõ szakán tanulmányait folytató fiatalembert. Tibor a futás- meg a kerékpározás szakágat „viszi”, az úszóedzések vezetése Fodor Ágnes feladata. Az utánpótlással két régi, jól bevált harcos törõdik: Bukó, azaz Bukovenszky József és Filep Csaba. Szabó Roland segédedzõ és gyúró… csak akinek sajogtak már többórás terheléstõl elgyötört izmai, tudja, milyen felelõsségteljes feladat az övé. S végül el ne feledkezzük Fábri Juditról, az egyesület irodavezetõjérõl és a klub szürke eminenciásáról, Benedek László szertárosról, szerelõrõl sem. Gyurcsány Ferenc sportminiszter nem tartozik a szorosan vett stábhoz, de õ is megjelenik a világkupán, mint ahogy megtették ezt korábban a sport és állami vezetés más szinezetû prominensei is. A verseny gazdagodik, tekintélyt szerez megjelenésükkel… hogy ide jöttek és nem máshova, bizonyítja: ez fordítva is igaz. Az olimpián szereplõ magyar küldöttség összetétele ekkor még bizonytalan, sem versenyzõ, sem sportvezetõ nem érezheti magát biztos résztvevõnek. Egy kivétellel. Ez a kivétel Márkus Gergely, akit, miután az ETU ITU delegáltjának választanak – magyarul: õ képviseli Európát a világszövetségben -, az athéni olimpia triatlon versenyszáma versenyigazgatójául kérnek fel. Az olimpián 28 sportág szerepel, valamennyinek görögök a versenyigazgatói. Egy kivétellel. Mondani sem kell, ez a kivétel is Gergõ. Athénba költözik, a helyszínen készíti elõ a versenyt. (Az olimpiai közvetítések során láthattuk – nem akárhogyan.) Ez egyrészt Gergõ személyes karrierje. De ugyanakkor a klubé, sõt Tiszaújváros-Triatlonújvárosé is… ha a világkupa-verseny évek óta nem ilyen magas színvonalon bonyolódna, ha város nem állna ilyen pozitívan hozzá, talán fel sem merülne a magyar fiatalember neve. S most akkor az ez évi versenyekrõl. A csapat-arany megint megvan, már mondani sem kell, megint a Buda-Cash elõtt. Ami azért nem semmi, mert erre a versenyre az egész magyar mezõny felszívja magát, speciális edzésekkel készül, az elsõ öt csapat egyike sem vallana szégyent más ország nemzeti bajnokságán. A hazai ranglista versenyen másnap Szabó Zita és Gyima gyõz… de az igazi nagy szám… ez is a tiszaújvárosi triatlon-szervezõket dicséri, lévén hogy ez a világ elsõ ilyen rendezvénye… az igazi nagy szám a Triatlon Csapat-világbajnokság. Három fõs teamek, a tagok egymás után, váltórendszerben teszik meg a 200 méter úszásból, 8 kilométer kerékpározásból és 2 kilométer futásból álló távot. Világsztárok vetélkednek testközelben… Török Dani nagy élménye, hogy a 9. helyen befutó magyar „B” csapat tagja lehet. Elsõ csapatunk sem panaszkodhat a helyezésére: negyedik. A gyõztesek személye, illetve nemzetisége nem kétséges: mindkétszer Ausztrália. Ott már ezer éve ûzik a triatlonnak ezt a rövidített, váltós változatát. A világkupa nõi gyõztese a német Anja Dittmer. A harmadik helyre egy ismeretlen ausztrál lány, Emma Snowsill fut be. Már-már tiszaújvárosi hagyomány, hogy az itt jól szerepeltek – mintha itt lõnék be formájukat - késõbb, a világbajnokságon alakítanak nagyot. Ezúttal sincs másként: a quinstoni Vb-t õ nyeri. És a fiúknál? (Bocs’: férfiaknál…) Gaag megint nagyot alakít. De hogyan?! Kevesen tudják, hogy a verseny talán legkritikusabb pontja az úszás utáni váltás, a bringára való felpattanás. Hogyan futsz ki a vízbõl, kapod fel és teszed fejedre a fejvédõdet, rántod le az állványról a bringádat… másodpercek, sõt, tizedmásodpercek döntenek. Aki itt nem tud elrobogni az elsõ bollyal, annak nincs esélye a gyõzelemre. Ennek a bolynak a tagjai tudniillik – a jó helyezések lehetõségétõl erõsen motiválva – egymást folytonosan és aktívan váltva növelik elõnyüket a másodikkal szemben, amelynek a tagjai már korántsem ilyen lelkesek… aki a bringázást a második vagy sokadik bolyban fejezi be, reménytelen helyzetben van. (Akadnak persze kivételek, és mint tudjuk: a kivételek erõsítik a szabályt.) Gyima elbénázza a váltást. Az elsõ boly és a gyõzelem elérése elérhetetlen távolságra kerül. Másfél perccel az élen állók mögött kezdi meg a futást, az elején senki sem figyel rá… de aztán, jön, jön föl, mint a buzgár. Az élen egy veterán vendég, az ukrán Polikarpenko robog – ahogy a magyarok a kiválóan úszó, jó kedélyû ukránt elnevezték: „Polip-kartempó” -, aki nemcsak a kezeit, hanem a lábait is képes szaporán mozgatni… ne csigázzuk a kedélyeket, a minimális elõny megmarad, Gyimánknak megint a második hely jut csak. „Csak?” De sokan megelégednének ezzel..!
|
[ Copyright © 2005 - 2012 tvkmalitriatlon.hu. Designed by JoomlArt.com | Joomla! is Free Software released under the GNU General Public License. ]
