| 1998 - Triatlon találkahely |
|
A Triatlonvilág jet-setje menetrendszerûen ismét elutazik a Tisza-parti városba, hogy megvívjon egymással. Verseny elõtt egy fájdalmas kötelességüknek tesznek eleget: ellátogatnak a temetõbe, hogy fejet hajtsanak a nyár elején egy horvátországi versenyrõl hazajöttében halálos közlekedési balesetet szenvedett - nem képletes a beszéd! - barátjuk, ifjabb Márkus Gábor sírjánál. A szerény, rokonszenves és mindenkor segítõkész versenyzõ emlékére 1998-ban a Világszövetség "Márkus Gábor Emlékdíj"-at adott át, melyet a svájci Magali Messmer és a venezuelai Gilberto Gonzalez nyert el. Hogy a tragikus eseménynek van-e köze a verseny megrendezésében bekövetkezõ - ha nem is õrségváltásnak, de - munkamegosztásnak, arra talán maguk az érdekeltek sem tudnának egyértelmû választ adni. Mindenesetre tény, hogy mint szervezõ apja mellett a másik testvér, Márkus Gergely is egyre nagyobb szerepet vállal. Fiatal kora ellenére is meglepõen határozott és reakciókész, ugyanakkor laza és udvarias; ritka alkalom, hogy a versenyzõk egy velük egyívású fiatalembertõl kaphatják az eligazítást és ha kell, a segítséget. Itt és ekkor ível felfelé az ausztrál Loretta Harrop karrierje, aki fölényesen, rajt-cél gyõzelmet aratva nyert. Bebizonyosodik, hogy bár a triatlon sportban bekövetkezett szabályváltozás - szabad a bolyozás! - a kerékpározást érinti, a versenyzõket úszótudásuk szerint szelektálja. Aki nem ér oda, nem tud csatlakozni az elsõ kerékpáros bolyhoz, futhat a végén bármilyen jól, behozhatatlan hátrányba kerül. Ez a felismerés elsõsorban a magyarok sztárja, Molnár Erika számára keserû - hiába kerekezik elfogadhatóan és fut kiválóan, erõsen közepes úszása miatt - holott Emma Carney távollétében nem kevesen gyõzelmet vártak tõle - végül csak a hatodik helyet tudja megszerezni. A férfiak küzdelme Gaag és az Újzélandi Hamis Carter futópárbaját hozza - hiába biztatja, ûzi kedvencét fergetegesen a közönség, utóbbi kerül ki belõle gyõztesen. Õ is otthon érzi magát e versenyen. A tiszaújvárosi közönségrõl nem árt pár szót ejteni. Sok nagy csatát megért, rutinos öreg triatlon-rókák mondják el: ez a közönség, ez a frenetikus hangulat még õket is meglepi, nagyobb teljesítmény elérésére sarkallja. Nemcsak a közönség tartozik köszönettel a világsztároknak hát, hogy megtisztelik az alföldi kisvárost - a sztárok is köszönetet mondhatnak a biztatásért, a feléjük áradó szeretetért. A települést húszezren lakják - nos, úgy tûnik, nincs ember, aki otthon marad ezen a napon, a legrosszabb esetben is ablakukból nézik, szurkolják végig a versenyt. A versenyt dr. Schmitt Pál a MOB elnöke is megtiszteli jelenlétével. Okulva az egy évvel korábbi úszórajt -mizérián, a rendezõség - korábban már szó volt róla ekkor szerzi be a hatvan méter hosszú stéget, s állíttatja fel, rögzítteti horgonyokkal, folyásiránynak keresztbe a Tisza medrében. Végre megvan a tökéletes megoldás! Csakhogy a verseny elõtti napon kellemetlen hír érkezik. Emelkedik a víz, ágakat, kidõlt fákat sodor, félõ, hogy az uszadék megakad a stégben, összegyûlik, s hiába rögzítették bármilyen erõsen, elsodorja. Márkusék máris intézkednek: két hatalmas, kövekkel megrakott uszályt kerítenek, s afféle elterelõ lemezként használva õket, ferdén a stég fölé húzatják õket. A veszély elhárult, a versenynek most már ez a szakasza is zökkenõmentes. Ifjabb Márkus hiánya miatt a Klubcsapatok Európa-bajnokságot Csehországban ezúttal csak VI. helyezés jut a tiszaújvárosi teamnek. A TVK versenyt Kuttor és immár másodszor - Góg Anikó nyeri. Valaki játékból kimondja a nevet, ami aztán közismertté, mi több: közkedveltté válik: Triatlonújváros. Nem is hangzik rosszul, nem bizony: TRIATLONÚJVÁROS.
|